FB Marketplace szubjektív: ahogy én látom, avagy a "majd jelentkezem" dumáról

Előszó: 2 hete írtam, azóta rágódom rajta, hogy kitegyem-e? Szeretném leszögezni, hogy az írás nem belső frusztráltságot tükröz. Én meg vagyok békélve magammal és elfogadom ezt a helyzetet, de leginkább tanultam belőle. Mivel többnyire minőségi hangszerek kerülnek általam eladásra, így a jövőben nem fogom az említett helyeken eladásra kínálni azokat, ellenben a Reverb-en igen.

Régóta fogalmazódik bennem egy ilyen írás, ami az igérgetésről, viselkedésről, a minimum etikai, emberi normákról szól, ami jelenleg a FB "Marketplace"-en mostanában egyre többször tapasztalható, ez, az ilyen hozzáállás bújtatta most ezt elő belőlem, mellyel kapcsolatban a héten érkezett meg az utolsó lökés. Előrebocsátom, hogy igen, konkrét esetekről írok, melyek az elmúlt nagyjából másfél évben formálták a most ide vetett véleményemet, a jelenségről, a kifejezetten az ott tapasztalt viselkedésről, ezen felül általánosságban a tapasztalásaimról, kifejezetten a használt hangszerek eladásainak a lehetőségeiről. A viselkedés formáról. Itt le is szeretném szögezni, ahogy azt mindig is szoktam, nem vagyok orákulum, az írásom jelen esetben is szubijektív. Muszáj megjegyeznem, hogy aki ismer, az pontosan tudja, hogy általában milyen hangszerek kerülnek ki a kezeim közűl, ennek fényében kéretik olvasni. Az alábbiakban, első körben a FB Marketplace tipikus júzereit szedtem össze, a teljesség igénye nélkül. Ha esetleg magadra ismersz (bár neveket szándékosan nem használok, pedig lett volna benne egy poén is…), nos, igen, az nem a véletlen műve…., de talán elgondolkodsz!

Itt tehetnék egy nagy idézőjelet, de ettől most eltekintek:

Cserélni akar! Akkor is, ha te nem akarsz! Az egyik odaírja, hogy Marshall erősítőt…., ami egy házilag készített erősítő (ami egyáltalán nem baj, sőt), de nem Marshall, lekoszlott, szakadt, moslék állapotban, a másik ránézésre, képről tudja, hogy az hogyan szól, úgyhogy neki nem kell, de azért írogat. A tiédben folyamatosan a hibát keresi, ami tulajdonképpen egy szar...., az övé ellenben a világ legjobbja..., de azért el akarja rá cserélni...

Miért nem postázod? De neki kell és postázzam! Nem érted, hogy nem postázom? De miért...?? Küldd el, utánvéttel... Persze! Volt, hogy ráálltam..., előre utalás esetén..., jó lesz úgy, küldjem, mennyi?? Nem fér be automatába, Jóskaszentmária-alsón nincsen automata, csak a 7 km-el odébb lévő nem zsák faluban...., ezért GLS, 5.800,- HUF. Miért ennyi, ő ennyit nem fizet...., és ő amúgy sem tud bemenni az automatához... Nem viszem el neki? De! 10L-t fogyaszt a kocsim, 300 km oda-vissza, az 19.000,- HUF lenne...., jó így? De hát miért ennyi...??? Mekkora szemét vagyok, hogy ezen akarok keresni!

Ő most Ausztriában van, ott dolgozik, de kell neki!! Biztosan, tutira! De most nem tud hazajönni, mert Székesfehérváron lakik, el tudom vinni? 12.000,- a benzin?? De csak vasárnap kettőre vigyem, mert akkor lesz ott olyan, aki ért hozzá... Keresésre: ja bocs, nem érdekel mégse..., találtam egy másikat itt Ausztriában...

Igen, igen, akkor kell..., de bele akarom próbálni a gitáromat. Jó! Péntek van. Fél háromkor indulok, mert utána nagy lesz a forgalom...., és akkor kell. Kedd délután..., nem veszi fel. Szerdán sem..., de ír egy SMS-t, hogy hamarosan visszahív... Csütörtök délután kap tőlem egy SMS-t: Mással szórakozzál! Többet nem jelentkezik.... 😊

Üdv! Még megvan? Hétvégén akkor elhoznám! Igen megvan, rendben! Eltelik több, mint 24 óra...., nem válaszol... Jelzem neki, hogy a mai napon Te voltál a harmadik komoly érdeklődő, vicces emojikkal... Erre kapom a választ: A mentalítás miatt inkább nem kell...

De a legszebb, az utolsó történt, itt dobtam be a törölközőt! Emberünk beköszönés nélkül "firkálta" ezt így be a Messengerbe (Az általa leírtaktól eltérően, a helyesírási hibákat én most kihagyom.: A bundok ramaty állapotban vannak, a fénykép alapján rozsdás, bocs. A bundoknál le van rakódva a kosz.

Nem volt...

A másik ilyen hadszintér a GS Fanatic oldal. Nagy reményekkel vágtam bele, hogy átköltöztetem a hirdetéseket ide. Néhány nap után sajnálattal tapasztaltam, hogy pontosan ugyan az a szar. Csere huszárok, akik nem értenek sem a hirdetés szövegéből, sem a válaszokból, amit meg cserére kínálnak, az általában a tyúkólból előhúzott, minősíthetetlen fos.

Természetesen ezeken felül vannak kifejezettem rendes, szavát tartó júzerek is, de sajnos egyre-egyre ritkábbak. Itt kitérnék még egy dologra, a határokra, amiket nyilván feszeget mindenki, próbál alkudni. Az ésszerűség határain belül természetes, de nem a felét felajánlva, egyből!

Úgy kerek a story, hogy igen, álltam rá cserére, van két arc, akikkel többször sikerült már egyenes, korrekt "üzletet" nyélbe ütni, hiszen a csere akkor jó, ha mindenki mosolyogva távozik, szóval van ilyen is, de az arány nagyon rossz. Mit lehetne tenni, hogy minden ilyen legyen, vagy az arányt megfordítsuk? Azt gondolom, ebben a társadalomban alapvetően semmit! Amíg a duma, a mellény nagy, a "hozzáértés" van előadva, úgy hogy két belekérdezés után fény derül a tudatlanságra, utána meg személyeskedéssel próbál felül kerekedni...., nos, addig tényleg semmit. A legszomorúbb, hogy ez az élet számos területén is igaz.

Fentiek fényében, illetve a "saját hangszereim" megtalálásához vezető hosszú úton jutottam arra, hogy áruljanak használt hangszert a nagyok, nekem negyjából megvan mostanra az a "klasszik" vonal, amire vágytam, a GITÁROK! Szóval lehet menni a hangszerboltokba,  ott lehet okoskodni is, meg alkudozni is (sok sikert hozzá, maximum szerencsés esetben kiröhőgnek, rosszabb esetben elküldenek máshova...), én meg maradok kicsi, mert nekem így jó!